2012. október 31.:

Szentpéteri Gábor barátoméknál tartottunk egy kis közös kóstolót, ahogy ő szokta mondani, „szakmáztunk” egyet. A finom vacsora mellé, amit ezúton is köszönök, érdekes söröket sikerült megkóstolnunk megint! Közösen adtuk össze a kóstoló anyagát. Én a mártoni szerzeményekből vittem néhányat, Gábor pedig az iskolai kapcsolatainak hála jutott hozzá egy-két érdekességhez.

Mint utólag kiderült, rögtön az elején kóstoltuk meg a pakk legfinomabb darabját. Gábor egy osztrák kapcsolatától, a Bottyánban elszállásolt osztrák diákok kísérőjétől kapott egy literes flaska remek, világos házi sört, amit saját kezűleg, otthon készítettek, mindössze 50 literes mennyiségben. Saját komlóföldjük van, valószínűleg az ihlette őket a sörfőzésre. Mit mondjak, igen jól sikerült! Hivatalos márkaneve nincs, de dedikálták a palackot Gábornak, így a sör neve Gábor Sőr lett (1520). Utána maradtunk a világos lager vonulatnál. Rögtön két új ország is felkerült velük a kóstoló listámra. Először egy örmény habos bambi került terítékre: Kilikia Youth Jerevánból (1521.), majd Liechtenstein első sörfőzdéjéből a Krona Lagerbier (1522.). Előbbi nem rossz, utóbbinak szinte semmi íze nem volt. Ezeket két világos szűretlen búzasör követte. Előbb egy litván, Vilkmerges Kvietinis (1523.), majd egy bolgár, Boliarka Weiss (1524.). A bolgár íze kicsit vékonynak tűnt a remek litván után. Egy rövid kitérő a barna sörök világába: Vilkmerges Tamsusis, nem túl meggyőző ízzel (1525.), majd zárásként egy finom, erős világos szerb sör, újdonság Apatinból: Jelen Strong (1526.) Tartalmas kóstoló, a szokásos jó hangulat, folyt. köv. remélhetőleg mihamarabb…! :-)

A szortiment vizuális formában:

 

2012. október 29.:

Az októberi hóesés ürügyén egy erős, télire való sört nyekkentettem meg a mártoni szerzemények közül: Stern Extra Strong Lengyelországból, Lomža városából. Nem csak erős (9,2%-os), finom is! Vetekszik a jól sikerült erős belga világos sörökkel! 1519. 

 

2012. október 28.:

Kelsch Robi barátomtól még Mártonba menet kaptam 1-2 érdekesebb sört. Úgy terveztük, hogy együtt megkóstoljuk, hazafelé jövet, de abból sajnos nem lett semmi. Most megbontottam egyet. Mahn & Ohlerich Mild Gehopft Bier a rostocki Hanza Sörgyárból. A címke szerint csak aroma komlót használtak ehhez a világos sörhöz. Ennek megfelelően elég lágy íze is volt. „Sima világos sör” létére elég egyedi íz világú, kellemes kis itóka. Ez az 1518.

 

2012. október 26.:

Hmmm. Nem is tudom, mit írjak ide! Kurvára nincs kedvem… Mihez is? Nem tudom! Furcsa kezdés! Szent István Alkoholmentes. Kemény 29,- Ft-ért árulták a szemközti boltban, gondoltam, mit veszíthetek, ha veszek egyet! Persze a szavatossága végén járt, sőt, mire megittam le is járt. Hmm, lehet, hogy bennem van a hiba, de szerintem egész iható! 1512.? Asszem utána az 1513. jön. A mártoni szerzeményeknek estem neki. Lengyel vonulatba kezdtem, ami jó választásnak bizonyult! Arany oroszlán, vagy mi! Zlte Lwy. A címke alapján tradicionális technológia alapján készült pasztőrözött, viszont szűretlen világos. Először furcsának tűnt az íze, de valójában igen finom! 1514. Mocne Eksportowe Jablonowoból. Valami világos bak sör féle. Frankó cucc! 1515. Lomza Mocne. Egy másik világos bakszerű tünemény, ezúttal Lomza városából, a sör nevéből ítélve meglepő módon. Ez se kutya! Na, akkor jöjjön egy, öööööö, mi is?! Mondjuk Jablonovó „erősségének” mézes változata: Miodowe Mocne. 7,2-es ez is, mint a másik volt, csak baromira mézes. Az illata elképesztően, mondhatnám tolakodóan, az íze szerencsére már sokkal harmonikusabban. Azért a méztelen még így is jobb volt szerintem! 1516. Kicsit túlzásba vittem a sörözést! Ezt a viszonylag sok erős sört most már „csapassuk” szét! Gambrinus Řizny Citrón. Nem tudja véletlenül valaki, hogy, hogy kell az „y”-ra ékezetet tenni? Én még nem jöttem rá eddig. Umlaut, mekcseny az megy.  Na, mindegy! Egész jó ez a szmötyi! Prágából hoztam. A gugli fordító szerint pikáns citromos. Ja. És persze novinka! A cseh piacot is elárasztják ezek a gyümölcsös izék. Ez mondjuk szerintem nem baj, van, amikor nekem is jólesik egy ilyen kis üdítő ital, mint például most is. 1517. Holnap meló, december 21-én meg vége a világnak, úgyhogy addig még sokat kell inni! Hajrá!

 

2012. október 25.:

Két - Bölöny Jóskának köszönhető - orgoványi finomság közé beékelve egy német barnóca:

1509. Maláta Kézmíves Barna, egészen komoly ízzel a viszonylag alacsony 4,8-as alkohol tartalmához képest.

1510. még egy barna sör, összehasonlítás képen: Krombacher Dark. Meglepő módon még alacsonyabb, 4,3-as alkohol tartalommal, gyengébb, de kellemes ízzel.

1511. könnyed esti itókának: Maláta Kézmíves Citromos, kellemesen szénsavas üdcsi.

 

2012. október 24.:

Az 1507. lett egy lett sör Rigából: Aldaris Gaišais. Elég jófajta sima világos lager.

1508. egy a neve alapján császárinak titulált, finom kis szűretlen búza sör Litvániából, a Gubernija sörgyárból, Šiauliai városából: Imperial Baltas. 

 

2012. október 23.:

Ma sajnos elmaradt egy sörkóstoló nálam. „Nagy duzzogva” azért csendes magányomban megkóstoltam két söröcskét: :-)

1505. Kamenitza Original Lager, egy remek bolgár világos sör, amire büszkék lehetnek a plovdiviak.

1506. Ciechan Lagerowe, egy szintén igen jól sikerült, szűretlen lengyel világos sör Ciechanowoból.

 

2012. október 22.:

Nincs is jobb egy kései reggelire, mint egy kis kacsa tojásból készített „Olaszendex”, lekísérve egy szűretlen, nem pasztőrözött világos sörrel! Ezúttal egy litván példány került terítékre: Tauras Gyvas, 1504-nek.

 

2012. október 19.:

Hozzánk hasonlóan Csehországot is elérte a radler őrület. Párat hoztam belőlük a prágai utunk alkalmával. Ma nem volt kedvem sörözni, így ezek közül nyekkentettem meg kettőt:

1502. Zlatopramen Radler, citromos szmötyi.

1503. Staropramen Cool Grep, grapefruitos szmötyi.

 

2012. október 18.:

Ebéd után egy kis észt bio sör: Ale Coq Organic Beer Tartuból. Nem vagyok nagy híve a bio őrületnek, de ez a sör egész jó volt. 1501.

 

2012. október 17.:

Az embernek valahogy nincs kedve ismerős sört inni, ha tele van a hűtő újdonságokkal! :-)

1499. a német receptúra alapján Bulgáriában készült Kaltenberg Pils Veliko Trnovoból.

A jubileumi 1500-nak igyekeztem valami érdekes sört választani. Ennek eredményeként egy 0,41 literes dombornyomott formaüvegbe töltött nem pasztőrözött, szűretlen világos litván sört szemeltem ki a hűtőmből: Vilkmerges Gyvasis Ukmergesből, az UAB Vilkmerges Alustól. Finom volt, bár egy kicsit többet vártam tőle! 

 

2012. október 16.:

„Felkészülésként” a foci válogatott törökök elleni derbijére megnyekkentettem két érdekességet:

1497. Ur-Saalfelder, egy testes világos sör Németországból, a Bürgerbrau Saalfeldtől.

1498. Doppel-Hirsch Allgäuer Doppelbock, egy erős, barna német duplabak a Privatbrauerei Hösstől, Sonthofenből.

Utána elmentünk a cimborákkal megnézni a meccset élőben. Nem bántuk meg! Magyarország – Törökország 3-1 !!! :-)

 

2012. október 15.:

Visszatérve a szürke hétköznapokhoz és a színes sörökhöz, a prágai élménybeszámoló megírása közben megkóstoltam két érdekességet:

1495. a Lidszkoje Sztáríj Zámok, egy fehérorosz világos bak sör Lida városából. Igen kellemes kis itóka.

1496. egy német „pincesör” Kulmbach városából: Kapuziner Kellerweizen. No, ez bizony egyáltalán nem ízlett, de lehet, hogy csak nem voltam búzasörre hangolódva, mert igazság szerint, amikor megbontottam elkerülte a figyelmemet ez az „apróság”, hogy búzasört nyekkentettem meg.

 

2012. október 11-14.:

Végre eljött ez a reggel is! Irány Csehország! :-)

Hosszú huzavona és variálgatás után végül úgy alakult, hogy csak ketten maradtunk Csepi barátommal és Prága lett az úti cél. A hajnali kelés után Pestig busz, onnan a változatosság kedvéért egy újabb busz volt a közlekedési eszközünk. Az utóbbit a Studen Agency biztosította. Csendes utunk volt, a nagy része beszélgetéssel, szunyókálással, filmnézéssel, rádióhallgatással telt. Azért egy sört is bedobtunk, ha már egyszer lehet kapni a buszon! Egy gyenge közepes, 10°-os Gambrinust sikerült felhörpintenünk. Már cseh területen jártunk, pontosabban Morva földön, amikor (így utólag) hál’ Istennek egy 20 perces pihenőt tartott a sofőrünk. Hogy, hogy nem egy totál átlagos, stílustalan, autópálya melletti krimo csalogatott be minket Starobrno emblémájával, gondolván, talán hozzájutunk néminemű csapolt habos bambihoz. Nem is kellett csalatkoznunk! Ráadásul a legújabb cseh divatnak megfelelően nem pasztőrözött sör fogadott minket, ami ennek köszönhetően új is lett a listámon. Az első a kiruccanás 12 féle újdonsága közül: Starobrno Medium Nepasterizovany 1481-nek. Igen jófajta nedű volt, nem is szívesen álltunk meg egyetlen korsónál, de hát a buszunk kegyelmet és szomjas utazót nem ismerve folytatta hosszú útját Prága felé…

Megérkezés késő délután, séta a szálláshoz, kis nem tervezett kitérővel (ki tudta, hogy csak az egyik irányból lehet normálisan megkerülni az autóbusz állomást), gyors „becsekkolás”, aztán irány a legközelebbi kocsma! Mivel már negyedszer szálltam meg a nem túl fantáziadús nevű, ám annál korrektebb, megbízhatóbb Hotel Prague City-ben, elsőként a megszokott kocsmába tértünk be a szállásunk tőszomszédságában, de ezúttal nagyjából tele volt, így inkább úgy döntöttünk, kipróbálunk egy másik helyet. Hosszú, fáradtságos út várt ránk, egészen az utca túloldaláig, ahova svijanys reklámtábla csalogatott minket. Egy pince kocsma rusztikus falai között találtuk magunkat, ahol kellemes meglepetésre ráleltünk a listám 1482. sörére: Unětické Pivo 12°, egy remek szűretlen világos sör az azonos nevű település azonos nevű sörfőzdéjéből. Utána egy „szimpla” 11-es Svijany már nem is tűnt olyan nagy számnak.

Feltöltődve energiával lelkesen és egyben éhesen csavartunk be a belváros szívébe, a Vencel tér közepére a 9-es villamossal, ahonnan néhány perc séta után máris az u Medvidku sörfőzdéjében találtuk magunkat. Csehországban szokatlan látvány fogadott minket. A kvázi hátsó bejáratnál az ajándékbolt előtt, állva sörözött egy nagyobbacska társaság. Ilyet?! Hirtelen azt hittem, nem sikerül helyhez jutnunk, de végül gond nélkül lehuppanhattunk az utolsó szabad asztalok egyikéhez, ahol elmajszoltunk egy kis füstölt húsos, párolt káposztás, knédlis finomságot, leöblítve két korsó sörrel. Most „csak” a megszokott Oldgott és az 1466 volt terítéken. Szokás szerint igen jó volt mindkettő!

Ezután, lemozgandó a kiadós vacsorát bóklásztunk egyet az Óvárosban. Akaratlanul is jól időzítettünk, 4-5 perccel egész előtt értünk a Staromestské Namestire, ahol így meg is tudtuk nézni az Orloj órajátékát. Egy kis séta a környéken, fotózás, aztán irány a Husova utca. Minden rendes sörissza azt gondolhatná, hogy az Arany Tigris volt az úti célunk, ami részben igaz is, de sajnos pont ebben az utcában nyitottak a közelmúltban egy sörfőzdét u Tři Růží (3 Rózsa) néven, amit nem szerettem volna kihagyni, így elsőként oda tértünk be. Hat féle sör szerepelt az itallapon, amiket tisztességgel végig is kóstolgattunk, igaz többségében csak pohárral és ketten osztozva rajtuk. Světly Ležak, Medové Pivo, Tmavy Ležak, Starobavorské Bílé, Kouřové Pivo és Klášterní Speciál követték egymást szépen sörben, azaz egy világos, egy mézes, egy barna, egy szűretlen búza, egy füstös és egy félbarna bak. A rauchbier kivételével, amit végül meg sem ittunk kellemes volt mindegyik. Igazán frankó azért csak kettő volt köztük, a sima világos és a bak sör. Ez utóbbi kifejezetten kiemelkedett a többi közül. Mindjárt fel is szaladt a listám 1483-tól 1488-ig.

Mivel már 11 óra elmúlt, a Tigris már bezárt, ráadásul mi is kezdtünk elpilledni az út fáradalmaitól, így a Vencel tér felé vettük az irányt egy kis sült kolbászozás céljából, aztán betúrva a képünkbe egy-egy apró fűszeres kolbászkákkal megtömött hambi szerűséget úgy döntöttünk, hogy gyalog megyünk vissza alkalmi otthonunkba. Most már legalább tudom, honnan ered a „kolbászolás” kifejezés a bóklászásra! :-) Kicsit fárasztó volt az éjszakai „hegymászás”, így utána rögtön nyugovóra is tértünk.

Másnap reggel, 11 óra körül összeszedtük magunkat és lehúztuk a belünket a korábban már említett, első nap kihagyott kis sörözőbe a szállásunk mellett. Finom sült húsokat reggebédeltünk kétféle verzióban, sajtmártással, illetve gombával, amit én egy 12-es Březnákkal, Csepi pedig egy 12-es Krušovicével öblített le.

Sok egyéb mellett ez is jó Csehországban! Szinte minden sörözőben lehet kajálni is!

Utána újult erővel indultunk neki a városnak. Ismét 9-es vili, Vencel tér, majd az óváros szíve, hogy világosban is láthassuk. Aztán kisétáltunk a Vltava (Morva) folyó partjára, melynek mentén sétálva megcsodáltuk a várnegyed nyújtotta panorámát a Károly-híd felé haladván. A sok bóklászástól persze megint megszomjaztunk, így betértünk egy ránézésre szimpatikus étterembe, amiről sajnos hamar (de nem elég hamar) kiderült, hogy lehúzós hely! Két korsó Budvart kértünk, mire kihoztak két literes korsóval. Ekkor már sejtettem, hogy ennek nem lesz jó vége, de az igazi csapás akkor ért minket, amikor megláttuk a számlát. 320,- Korona állt rajta! Egy enyhe szívinfarktus és a számla lemosogatás lehetőségének mérlegelése után végül fizettünk és elhúztuk a csíkot. Hiába! Okos ember más kárából tanul, mi meg Csepivel a sajátunkból! Azért két okból még sem bántuk meg teljesen a pénztárcánk ellen elkövetett merényletet. Egy részt újdonság volt, hogy az étterem saját játékokkal látta el a családostól betérő népeket, más részt, ami igazán meglepő volt, a piszoárban fertőtlenítő tabletták helyett narancs, citrom és lime karikák voltak szépen ízlésesen elrendezve. Na ja! Ahol 80,- Koronába kerül fél liter sör, ott belefér ez is!

Túl a csúcson, már ami az árakat illeti nekivágtunk a Károly-hídnak, majd a „budai” oldal megmászásának. Szerencsére éppen útba esett a Víziló (u Hrocha), amit, ha egy mód van rá, mindig meg kell látogatni! Egy aprócska kocsma egy ódon épületben, a turisták által kultivált fő csapásvonaltól egy utcával beljebb. A cseh szokásoknak megfelelően, mivel nem volt szabad asztal, becsatlakoztunk egy ott iddogáló törzsvendég mellé, hogy végre leguríthassunk egy-két szokás szerint tökéletesre csapolt Pilzenit, megcsúsztatva egy kis remek sörsajttal.

Büdös sajt, vaj, hagyma, mustár, egy kis pirospaprika és persze a nélkülözhetetlen olajos hal össze trutymákolva, meglocsolva egy kis sörrel és már kentük is a remek félbarna kenyérre ezt a mennyei eledelt.

Szívesen maradtunk volna még néhány korsó sörre, de még várt ránk a Vár, így az időközben eleredt eső ellenére is folytattuk utunkat. Egy kis meredek lépcsőzés és máris a várkastély bejáratánál találtuk magunkat. A szokásos körséta, rácsodálkozás a St. Vitus székesegyház monumentális épületére kívül és belül, rengeteg fénykép készítése, majd még több kép készítése és már indultunk is tovább az egyre csak erősödő esőben. Az Aranyművesek utcája mondhatni szokás szerint kimaradt, részben az eső, részben a drága kombinált belépőjegy miatt. Sajnos már évek óta nem lehet külön, külön jegyeket venni a vár egyes részeinek megnézése céljából, csak egy drága kombináltat! Egy újabb példa rá, hogy egyre lehúzósabbá kezd válni a város!

No, mi azért nem csüggedtünk! Inkább egy rövid séta után betértünk az Ökibe, azaz a Fekete Ökörhöz címzett sörfogyasztási műintézménybe. Ismét egy részben már foglalt asztalhoz ültünk le jó cseh szokásnak megfelelően, majd legurítottunk két korsó remek világos 12-es Kozelt.

Sajnos egy-egy sörözőre nem jutott túl sok idő, mint az látható az eddigiekből, hiszen még így is számtalan remek hely kimaradt a hétvége során.

Következő állomásunk a szintén a közelben lévő Szt. Norbert sörfőzde. Ez az egyetlen hely, ahová minden egyes alkalommal betértem, ha Prágában jártam, ezúttal kilencedszer!

Egy remek alkalmi, erős barna őszi sörre mindenképpen számítottam a szokásos kínálaton felül, de kellemes meglepetés volt, hogy a lassan szintén megszokottá váló IPA helyett most egy dupla IPA volt a kínálat része. Azaz egész pontosan a Sv. Norbert Speciální Tmavé Pivo Podzimní (Antidepressant Autumn Dark Beer) és a Sv. Norbert Double IPA Prohibition (1489-1490). Két csodálatos műremek! Utóbbiból, pláne, hogy csak pohárral mérték kettő is lecsúszott, szépen, apránként kortyolgatva, de akár a duplájára is vevők lettünk volna, ha időnk, pénztárcánk és energiánk engedte volna… Hogy ne csak ivászat, evészet is legyen mindketten bedobtunk egy adag jól sikerült pivovarsky gulast, miközben az asztalunkhoz tévedt három hazánk fia, akikkel egy kicsit elbeszélgettünk a cseh sörök nagyszerű világáról. :-)

A kései időpontra és a szállásunktól való viszonylag nagy távolságra tekintettel a tömegközlekedés útjára léptünk és néhány perc alatt behúztuk a csíkot, szokás szerint a Vencel térre. Apró hiba volt, hogy ezúttal kolbász helyett sima bumburgert választottunk zárszó gyanánt. Nem volt rossz ízű, de a kolbász, az kolbász!

A PKV-zással megspórolt időt arra fordítottuk, hogy bedobjunk még egy korsó Unětickét a szállásunk mellett, majd ismét nyugovóra tértünk.

Harmadik napunkat szintén egy a hotel közelében, a Žižka hegy lábánál lévő kisvendéglőben akartuk kezdeni, ahol kout na šumavéi söröket csapoltak, de legnagyobb sajnálatunkra már bezárták. Teljesen ki volt pucolva az épület. Így hát a közelben találomra választottunk egy staropramenes véndöglőt, ahol legnagyobb megelégedésünkre fantasztikus étkeket tálaltak elénk. Én egy zamatosra, lédúsra sütött jó vastag vörös babos karaj szeletet túrtam be lelkesen, enyhén megpirított barna kenyérrel, Csepi pedig egy más stílusban ízesített, szintén első osztályú disznóságot kebelezett be fűszeres sült krumplival. Mit mondjak, könnyedén lecsúszott mellé két korsó szűretlen Staropramen! Ez volt a hétvége legjobb kajája, pedig nem akármilyen volt a felhozatal véges végig! :-)

Pocak karbantartás céljából következő úti célunk ismét némi hegymászást igényelt. Elmentünk a Prága látképét meghatározó TV toronyba. Borsos a belépője, de érdemes kiperkálni, mert fantasztikus látvány tárul az ember elé a kilátójából! Ráadásul legutóbbi látogatásom óta át is alakították a belső terét. Modernizálták, kicsit futurisztikussá tették igaz, ennek „köszönhetően” lekerültek a falakról a torony építését bemutató képek, amikért szerintem nagy kár! A torony vendéglőjében a rend kedvéért bedobtunk egy érthetetlen, modern módra 4 dl-esre csapolt Staroprament stellás pohárból, aztán átmetróztunk a város túlsó felére, ahonnan még tovább villamosoztunk, egészen a břevnovi kolostorig, amelyben nem rég sörfőzdét nyitottak. Közvetlenül a bejárat mellett, az utolsó szabad asztalt foglaltuk el, kis szerencsével. Némi szomorúsággal vettem tudomásul, hogy csak két fajta saját sörük volt, egy 11-es barna és egy 20-as félbarna. Persze a Klášter 11-es világos sem volt rossz, de a helyben főzött nedűk jóval finomabbak voltak, ráadásul újak is lettek a listámon. Benedikt 11° és Benedikt 20°, ezek az 1491-1492-ek.

Itt is remek étkeket vettünk magunkhoz a sörök mellett, juhtúrós sztrapacska, cipóban tálalt gombaleves, ropogós kérgű, belül omlós sült hús, nem is beszélve az ajándékba kapott előételről, friss barna kenyér fűszeres sajt- és tepertőkrém társaságában. Erre ugyan lélekben nem készítettek fel minket a pincérek, ezért igen csak meglepődtem, amikor letették az asztalra, de miután megkérdeztem, mit is kaptunk már mindjárt szebb volt a világ. :-)

Viszonylag későre járt már, mire eljöttünk a kolostori sörfőzde étterméből és még első prágázóként Csepire ajándéktárgy vásárlás is várt, így az egyébként pont a 22-es villamos útvonalán lévő u Zelené Brany nevű hospodát kénytelenek voltunk beáldozni, a tankból csapolt isteni 10-es Gambrinusával együtt és egyből lecsavartunk a folyópartra. Átsétálva a „pesti” oldalra megejtettük a vásárlást, majd az Arany Tigris felé vettük az utunkat. Sajnos pechünkre éppen zártkörű rendezvényt tartottak, így lemaradtunk egy pár újabb tökéletes Pilzeniről és még egy adag fantasztikus sörsajt elfogyasztásáról.

Itt a kis utcácskákon való bolyongás közben kicsit eltévesztettem az irányt, így véletlenül belefutottunk a Staropramen sörgyár egyen vendéglőinek egyikébe, egy Potrefena Husaba. Ha már így alakult, betértünk egy kis kóstolóra, a 6; vagy 7 féle csapra vert sör csábításának engedve. Két remeket akartunk megkóstolni, a Guinness Droughthoz hasonlóan nitrogénnel dúsított világos Velvetet és a félbarna Staropramen Granatot, de sajnos csak közepes minőségű, elég vizes volt mindkettő.

Nem is kísérleteztünk tovább, inkább elindultunk a Vytopna felé. Ezen a helyen modell vasút viszi ki az asztalokhoz az italokat, ideális esetben a sört. Eredetileg csak egy sörös helynek szántam a körút során, mivel első látogatásom alkalmával elég közepes volt a Pilzeniük, de finomítva a kínálatukon felkerült az itallapra egy frankó szűretlen világos sör is, a Krušovice Mušketyr Nefiltrovany (1493.), így ennek köszönhetően kétkorsós hely lett a vonatosból. :-) Öröm volt nézni, ahogy Csepi átmenve kisgyerekbe tűkön ülve várta a vonatot, csőre töltött videóval, hogy mikor hozza már a söreinket! Igaz az én szemeim is kocsányon lógtak egész végig egy angyalian helyes cseh lány miatt, aki néhány asztallal odébb baráti társaságban kortyolgatta a barna Kozeljét, mindeközben meglepő módon folyamatosan velem szemezgetve. Egy újabb plátói „szerelem” a cseh kocsmakultúrának köszönhetően! :-)

Sajnos harmadik kint töltött napunk is a vége felé közeledett, így újra a szállásunk felé kellett vennünk az irányt. Előtte azért még bedobtunk egy kis csirke kebabot a KFC-ben, amit még az első nap néztünk ki egy plakáton, a szállás felé araszolgatva.

Tudom, tudom, nem éppen stílusos táplálék Csehországban, de hát senki sem tökéletes, miért pont mi lennénk azok?! :-)

A fenti sorokat papírra vetve menet közben még rengeteg apró momentum ötlött fel az emlékezetemben, de már így is túl bő lére eresztettem a beszámolómat, így azokat majd talán máskor, személyesen mesélem, meséljük el, ha esetleg valakit érdekel… :-)

Az utolsó nap már csak a hazaútról szólt. Reggel 7-kor indult a buszunk, így igen korán kellett kelnünk. Az út nagy részét végig is aludtuk.

Hazaérve azért egy kis gyomorregeneráló sajtos tejfölös tészta után bedobtam egy finom lengyel söröcskét, amit még Mártonból hoztam egy héttel korábban: Tyskie Klasyczne névre keresztelték ezt az 5%-os világost. Ez is újdonság a listámon, az 1494.

Remélem jövőre is legalább egyszer sikerül kijutnunk Csehországba, akkor már bővebb társasággal!

 

2012. október 10.:

Újabb nap, újabb kóstolni valók! :-)

Az egyetlen orosz szerzeményem a mostani anyagban: Mospivo, a neve alapján meglepő módon Moszkvából. Mivel csak 4,7-es és a doboza is elég egyszerű azt gondoltam átlagos lesz az íze, de meglepően tartalmas volt. Kicsit édeskés, de finom sör. Ez az 1478.

Bölöny Jóska barátomnak köszönhetően az új orgoványi kisüveges négyes fogatot is sikerült begyűjtenem. Elsőként a Maláta Kézmíves Világos-t kóstoltam meg. 4,5-es létére elképesztően testes, kifejezetten jó íze van. 1479.

1480. a Maláta Kézmíves Vörös sör. Hmmm, ez sem rossz, de azért nem egy Red Devil! A világos minden esetre sokkal jobb volt.

 

2012. október 9.:

Egy litván sörgyár, a kaunasi Kauno Alus három különböző világos söre terítéken, a Mártonban szerzett anyagból:

1475. Pilsner Šviesusis, egy könnyed, 5%-os kifejezetten jó ízű pilzeni.

1476. Pilies Menes, egy tartalmas, 5,2-es lager.

1477. Kauno Šviesusis, egy 5%-os lager, a másik kettőhöz képest kevésbé harmonikus ízzel.

 

2012. október 8.:

Vészesen fogynak a hétvégén szerzett sörök! Már a 4,41 %-uk gördülőre lett fogva! Hiába, sörökről sör nélkül írni nem lehet, de legalább is árt az egészségnek! :-)

1473. Ez nem a hétvége termése, Szentpéteri Gábor barátomtól kaptam, aki egyenesen Münchenből hozta: Hofbräu Oktoberfestbier. Ezúton is köszönet érte!

1474. Tauras Ekstra, egy litván prémium sör, szerintem kicsit elkapkodva.

 

2012. október 7.:

Vasárnapi Fradi matiné Vidi veréssel, palacsintázás és közben két gyümis izé a börzéről Szabi és Szandi barátaimnál Gabikával és Csepivel, no meg persze a töpörtyűkkel. :-)  

1471. Fazzy Piwo o Smaku Malinowym, egy málnás radler Polczyn-Zdrójból, Lengyelországból, Macziek barátomtól.

1472. Urpiner Radler Nealko, Besztercebánya legújabb mocsoládéja. A neve magáért beszél. Nem elég, hogy kevert lötyi, még alkoholmentes is!

No, azért nem is voltak olyan rosszak a saját kategóriájukon belül! :-) 

 

2012. október 5-6.:

Az őszi mártoni börzét barátaim, a Nagy testvérek és Kelsch Robi társaságában látogattuk meg szokás szerint, ahol a megszokott több száz gyűjtővel (tizen akárhány országból), köztük számos cimborával közösen küzdöttünk meg a legérdekesebb sörös relikviákért! :-)

Kisüzemi főzésű kézműves sörök garmadája helyben csapolva, + egy kis éjszakába nyúló baráti sörözés, beszélgetés a szálláson – szokás szerint - a börze két napja között és máris 12, többségében finom sörrel gyarapodott a listám.

Nem eresztve bő lére a történetet, az alábbi újdonságokat sikerült magamévá tennem (az időrendiség igénye nélkül):

1459 – 1462.: A cseh kacovi sörfőzde mind a négyféle sörét sikerült megkóstolnom, amiket elhoztak a találkozóra: Altenburger Svétlé Vyčepny 10°; Altenburger Svétlé 11°; Altenburger Polotmavy; Hubertus Premium 12°. Három világos és köztük egy félbarna. Ez utóbbi mondjuk felejthető, de a másik három finom volt.

1463. A rozsnyói Kaltenecker sörfőzde „sima” búzasöre: Kaltenecker Weizen. Legjobbjuk ezúttal a Maibock volt, ami már szerencsére egy ideje a listámon van.

1464 – 1467.: Prievaly ifjú serneveldéjéből is négy sört vertek csapra: Sandorf Dymovy Špecial; Sandorf IPA; Sandorf Polotmavy Ležak; Sandorf Svetly Ležiak. Mindegyik frankó itóka, különösen a félbarna! Az elsőként említett egy rauchbier, no, ennek azért kicsit füstpác íze volt!

1468. Victoria Red, a helyi sörfőzde remek vörös színű ale-je. Ideje lenne már egyszer úgy kimennünk, hogy időt szakítunk a megnézésére!

1469 – 1470.: Az éjszakai műszak két újdonsága: a jelenleg Nagysárosban gyártott Topvar Marina és a cseh žateci sörfőzde glutén mentes söre, a Celia.

Persze két sör között egy kis gyűjtésre is jutott idő, így a címkéken, poharakon és alátéteken kívül sikerült 68 üveg, illetve doboz sört is hazahoznom 13 országból, amik többsége újdonság lesz a listámra, ha majd egyszer végére jutok a kóstolásuknak…

Soha rosszabb börzét! :-) 

 

2012. október 2.:

A vasárnapi gyöngyösi Magyarok Vásárának és a Balassagyarmati sörfőzdének köszönhetően ma megkóstoltam az egykori Palóc Világos és Palóc Búza újjászületett változatait Jó Palóc és Kalász néven. Mind a kettő jól sikerült itóka, talán kicsit jobbak is, mint régebben voltak. Ezek az 1457-1458-ak.

 

 

Oldal: 2012. októberi kóstolások
Egy sörcikkgyűjtő oldala, egy sörimádó naplója - © 2008 - 2024 - robier.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat